Címere

Adatok

Régió: Közép-Magyarország

Megye: Pest

Kistérség: Gyáli v. Vecsési

Rang: Város

Terület: 48,12 km²

Népesség: 10016 fő (2001)

Irányítószám: 2225

Körzetihívószám: 29

MŰHOLDAS KÉP (egyenlőre egy kicsit elnagyolt)

Története 

A régészeti leletek szerint már az őskorban lakták a települést. A rézkorból csőtalpas edény, a bronzkorból női sírleletek (községi legelő), gázlómadár csontjaiból készült furulya, a vaskorból kelta cserépanyag került elő. A népvándorlás korából hét szarmata-jazig sírt is feltártak. Legjelentősebb régészeti emléke az 1932-ben és az 1951-ben feltárt két avar temető (több, mint 400 sír), melyek feltárása (az első a Disznójárás dűlőn, a második a Vecsés-Üllő közötti felüljárótól déli irányban) jelentősen hozzájárultak a megye avar-kori képének megalkotásához.

Ma már történészek által is elfogadott tény, hogy a település neve Árpád fejedelem harmadik fiától származik, ő a település névadója. Jeleh - Hülek - Illew - Üllő a névváltozás fontosabb állomásai.

Az 1939/40-ben az Ilona úton feltárt honfoglaláskori temető (23 sír) László Gyula régész professzor szerint nagycsaládi temetkezőhely volt.

Az első írásos emlék a tatárjárás után, 1252-ből származik: ekkor dezertum (elhagyott puszta), amely egy 1289-es dokumentum szerint már az „üllői nemesek földje”, így 1989-ben ennek ünnepelte 700 éves évfordulóját a település. Mivel ez a dokumentum egy határjárás (birtokadományozás) során keletkezett, van olyan feltevés, hogy talán nem is Üllőre vonatkozik. Üllő fénykora a középkorban Mátyás király alatt lehetett, mert Pest megye Duna-balparti részének törvénykezési székhelye volt: jónéhány iratot címeztek innen a nádornak, illetve Mátyásnak a törvénykezők.

A település a török korban végig lakott, nem pusztul ki, mint szomszédai bár létszáma 1591-től jelentősen visszaesett. A fennmaradt magyar adófizetők névsorai, a török tulajdonosokkal, szpáhikkal együtt bizonyítják ezt. A török kiverésekor a Buda visszafoglalása miatti harcokban elnéptelenedett, de 1693-tól már ismét lakott.

A Rákóczi-szabadságharcból 12 üllői katona neve ismert. A falu nagyobb része a váci püspök, majd a váci káptalan birtoka: az 1727-es betelepítés is az utóbbihoz tartozó Püspökszilágyiról történik. A XVIII. századi mezőgazdasági és birtokviszonyok képét jól mutatja be az üllőiek úrbéri bevallása 1765-ből, mely országos felmérés része volt, s Mária Terézia 1767-es Úrbéri Rendeletét előzte meg. A település mai római katolikus temploma - mely műemlék jellegű - 1752-57 között, a református templom 1844-ben épült.

A napóleoni háborúk idején francia hadifoglyok kerültek Üllőre. A reformkor egyik legjelentősebb eseménye településünkön az ország második vasútvonalának megépítése és átadása volt 1847. szeptember 1-jén: a Pest - Cegléd - Szolnok vasútvonallal településünk hamar bekapcsolódik az országos vasúthálózatba.

Az 1848-49-es szabadságharcban üllőiek is részt vettek, (pontos névsoruk nem ismert) 1849 januárjában megszállt a település katolikus parókiájában Jellasics is, sőt az osztrák főparancsnok Windisch-Grätz is járt itt.

1862-ben elindult a földrendezés (még a 90-es években is tartott), s a kiegyezés után fellendül a növénytermelés (gyökérzöldség, sárgarépa) és az állattenyésztés (vasúti rampa megépítése). Az 1890-es évektől a mezőgazdasági miniszter engedélyezi a település számára évente két alkalommal az országos állat- és kirakodóvásár megtartását.

A század vége felé egyre több üllői jár be a székesfővárosba dolgozni, ekkortól indult fejlődésnek a sport (labdarúgás 1898), a munkásművelődés (1903-tól dal- sport- és önképzőkör). Az I. világháborúban üllőiek is harcoltak az orosz és olasz fronton (pl. három pilóta üllői lakos). A 130 áldozat nevét és emlékét a katolikus templom előtti emlékoszlop örökíti meg). A háború után egyre több üllői dolgozik Pesten. Fellendül a közművelődés, a különböző műsoros estek, amatőr színházi előadások fénykora ez.

A II. világháborút nagyon megszenvedte a község: a katonák, a polgári lakosok közül sokan haltak meg, az áldozatok pontos száma még nem ismert.

1948-tól a kor viszonyainak megfelelően megindult a téeszesítés. A különböző nevű tsz-ek megalakulása, egyesülése végül is a Ferihegy MgTsz létrejöttéhez vezetett, mely három település (Péteri, Üllő, Vecsés) határára terjedt ki. Itt a rendszerváltás 1989-ben hozott gyökeres változást.

A település kultúrtörténetéhez tartozik, hogy 1847 nyarán járt itt Petőfi Sándor, 1866-67 telén itt lakott Blaha Lujza. 1915-től itt élt - Tornyoslöbön - 1929-ben bekövetkezett haláláig Vargha Gyula a jónevű költő, statisztikus, korábbi államtitkár, 1949-ben itt adta - talán egyik utolsó - műsoros estjét Karády Katalin, mielőtt emigrált.

Pávay Vajna országos hírû geológus, több melegvíz-forrás feltárója, 1947-ben Üllõ ÉNy-i részén, birtokától nem messze fúrásokat végzett gyógyvíz keresése céljából. Keményen dolgoztak hét hónapig, de a berendezés elavultsága miatt 656 méteren abba kellett hagyniuk a fúrást. A kút felélesztésére 1963-ban és 1990-ben történtek elképzelések, azonban többek között anyagi források hiányában még nem került sor kiaknázására. Pávai Vajna Ferenc (Csongva, 1886. márc. 6. - Szekszárd, 1964. jan. 12.): geológus, a föld- és ásványtani tudományok kandidátusa (1957). Egy.-i tanulmányai befejeztével 1910-ben a geológia doktora, 1911-ben a selmecbányai ak.-n Böckh Hugó mellett tanársegéd az ásvány-földtan-teleptani tanszéken. 1912-1914-ben az erdélyi, 1915 - 1918 között a horváto.-i, majd 1918-tól a dunántúli szénhidrogén-kutatásokban volt jelentős szerepe. 1920 végén a pénzügymin. bányászati főosztályára került mint a kutatások geológus szakértője és vezetője. 1930-ban a Földtani Intézet főgeológusa 1944-ig, nyugdíjazásáig. 1950-ben reaktiválták s újból a Földtani Intézetnél működött 1956-ig. Munkássága elsősorban a tektonika, a kőolajföldtan és a vízföldtan területére terjedt ki; a hazai kőolaj- és földgázkutatás egyik úttörője volt. Nevéhez fűződik több jelentős gyógy- és hévvíz feltátása is (Szeged, Hajdúszoboszló, Karcag, Debrecen, Szolnok). Élete végén főként a hévvizekből nyerhető geotermikus energia hasznosításának kérdései foglalkoztatták. Javaslatára létesültek az alföldi hévvízkutak mellett az első hévvizekkel fűtött kertészetek. Tanulmányai főként a Földtasli Közlönyben és a Bányászati és Kohászati Lapokban jelentek meg. 1942-ben elsőként nyerte el a Hidrológiai Társ. Schafarzik- emlékérmét. - F. m. Az Erdélyi Medence ÉNy-i peremének tektonikai viszonyai (Földtani Közl. 1913); A Dunántúl földgáz és petróleum kincseiről (Bány. és Koh. L. 1919); A földkéreg legfiatalabb tektonikus mozgásairól (Földtani Közt. 1925); Magyarország hévizei.

Üllő nevezetessége az Állatorvos-tudományi Egyetem Kutató Telepe a Dóra-majorban. A kutató telepen magyar háziállatfajok és fajták génbankja, juhsajtfeldolgozó üzem, lovastelep működik. A major Dóra Sándorról kapta a nevét (Bp., 1905. febr. 24. - Gödöllő, 1986. jún. 8.): sportlövő, mezőgazdász. Testvére ~ Pál sportlövő. 1928-tól 1944-ig a Magy. Galamblövő Egyesület, 1946-tól 1948-ig a Partizán Sport Club sportlövője, koronglövő, galamblövő. Koronglövészetben 4-szeres világbajnok (1929-ben, 1933-ban, 1935-ben, 1936-ban a trapcsapat tagjaként). 1931-ben a világbajnoki 2., 1938-ban és 1939-ben a világbajnoki 3. helyezett m. csapat tagja. 1933-ban a trap egyéni versenyszámban VB 2. 1929-től 1952-ig 8-szoros Európa-bajnok. 1939-ben és 1948-ban trap egyéni versenyszámban m. bajnok. 1931-ben és 1932-ben a Monte Carlo-i, 1937-ben a párizsi Grand Prix győztese volt, 1950-ben francia bajnokságot nyert, 1951-ben Bolognában a Coppa Manfredi-díj győztese volt. - Galamblövésben 1932-ben a világbajnok m. csapat tagja, 1934-ben a VB-n egyéniben és csapatban is 2., 1937-ben egyéniben a 4. helyen végzett. 1947-ben az Európa- bajnoki 3. helyezett m. csapat tagja. 1931-ben, 1932-ben s 1939-ben élőgalamblövésben m. bajnok volt. - 1926-ban a Keszthelyi Agrártudományegy.-en mezőgazda oklevelet szerzett, 1949-ig Mo.-on 1949-től 1964-ig San Remóban, 1964-től 1986-ig Madridban élt, 1986-ban visszatért Mo.-ra, és Üllő melletti birtokán telepedett le